rúdravaló

lakásdíszítés céljából a szobában függő → rúdra kiterített, lepelformájú textília. Nagyobb összefüggő területen Erdélyből ismert, de a századfordulón még használatos volt a Duna–Tisza-köze és a Dunántúl egyes részein is. Néhol csak ünnepi alkalomra terítettek díszesen szőtt vagy hímzett lepelfélét a rúdra, pl. Zala m.-ben karácsonykor, másutt állandóan fenn volt a rúdravaló, pl. korábban Kalocsa környékén. A rúdravalót tartó rudat többnyire a → vetett ágy fölé függesztették, esetleg a hálóágy fölé is, ritkán az → asztal mögötti falrészre vagy a tüzelőberendezés mellé. Kalotaszegen a századfordulón ünnepen legalább egy felöltöztetett rúd lógott az ágy fölött, de módos helyen a szoba teljes hosszában és széltében ott húzódott a rakott rúd. A rúdravaló elsősorban kendő volt (rudi kendő). – Már 1490-ben így ábrázolja a rudat egy horváto.-i freskó (Hrastovje) a paradicsomból kiűzött, paraszti munkát végző első emberpár lakásában, három szorosan egymás mellé felterített, különbözőképp mintázott, hosszú, szőttes vagy hímzett csíkos kendővel. Nem lehetetlen, hogy az e korbeli mo.-i forrásokban szereplő, parasztházbeli díszített → törülköző kendők egy része is rúdravalóként ékesítette a lakást. A levéltári adatok szerint a 18. sz.-ban még városokban, így Debrecenben, Hódmezővásárhelyen is használtak rúdravalót. A 19. sz.-ban a déli Duna-mente egyes községeiben s ugyanígy a Kisalföldön, különösen módos családoknál volt szokásban egyező nagyságú, nemegyszer azonos mintázatú rúdravaló kendő felterítése. Az ilyen rúdravaló száma néhol kötött (2–6), másutt a tehetősségtől függően akár 20 is lehetett. A speciálisan erre a célra készült rúdravaló kendőn kívül Székelyföldön gyakran hímes lepedőt terítettek fel (rudi lepedő). Meglehetősen általános volt felteríteni megfelelően hajtogatott → abroszt, → ágyfűtől valót, → derékaljat, → párnahéjat, vőfélykendőt, szinte mindennemű díszes lepelfélét, de ha mindez nem lett volna elég, új zsákot is. Erdélyben rúdravaló céljára hosszú, akár 8–9 m-t is elérő 40–80 cm széles leplek is készültek, amelyeken a dísz rendszerint hosszában futott, csík alakban, de lehetett ez a rúdravaló keresztcsíkozásos is. Készülhetett a díszítés szaggatottan, sima felületekkel váltakozva, ezekre az előbbi csíkdíszre merőlegesen futó díszítésű kis rúdravaló kendőt volt szokás felfektetni. A dévai csángóknál az ágy feletti rúdra festékest terítettek, arra → széllepedőket, rúdi kendőket, ezek fölé pedig az ágyra felállított tömött párnákat támasztottak. – Irod. Szabó Imre: A dévai csángó-székely telepesek lakása és lakásberendezése (Népr. Ért., 1903); Fél Edit: Bevezetés a magyar népi hímzések ismeretébe (Bp., 1963); Fél Edit–Hofer Tamás: A kalotaszentkirályi kelengye I. (Népr. Ért., 1970).

Szálánvarrott öltéssel varrt rúdravaló részlete (Kalotaszeg, v. Kolozs m., 19. sz.) Bp. Néprajzi Múzeum

Szobabelső kemence melletti részlete. A nappali pihenésre szolgáló „ágyszékkel”, fölötte a rúdravaló kendő széle látszik (Szakmár, Bács-Kiskun m., 1965)