törülköző

a test szárazra törlésére szolgáló kendő. Egyéb elnevezései: törülköző ruha, törülköző kendő, kendő, kendőruha, kendőző ruha. Szélessége rendszerint egy szél (kb. 40–50 cm), esetleg egy félbevágott szél, hossza 84– 140 cm közt változó. A köznapi törülköző általában kisebb méretű, tiszta kenderből szőtt, mivel az könnyebben mosható, a dísz-törülköző leginkább pamutból szőtt vagy félpamutos, lévén ez nemcsak mutatósabb, de hímzésre is alkalmasabb. A díszítés a törülközőnek vagy csak az egyik, vagy mindkét végén húzódik. A köznapi törülköző lehet dísztelen vagy 1–2 szőtt csíkkal, ill. keskeny hímzéssel díszes. Sarkában vagy középen lenn gyakran → tulajdonjegy vagy monogramm van. A köznapi törülköző az ajtó közelében szegen függ, ill. ruhatartó → fogason, rúdon, ritkábban → törülközőtartón. A díszes törülközőt eredeti rendeltetésében általában nem használták. Egy részük ünneplő célokra szolgált. A lakásdíszül készült dísz-törülközővel némely vidéken a szegen lógó törülközőt borították be (kitakaró) rendszerint azonban törülközőtartóra függesztették. A dísz-törülközőnek kb. egyharmadát szokás átvetni a rúdon úgy, hogy a törülköző mindkét vége látható legyen. Ennek megfelelően a hímzés egyik oldalt az anyag színére, a másikon a visszájára kerül. A 19. sz. végétől szokásban volt belehímezni, ritkábban beleszőni a tulajdonos nevét, a készítés évét, továbbá feliratot, pl.: „Jó reggelt!”. A dísz-törülköző végét többnyire rojt vagy csipke díszíti. – A törülköző már az antik civilizációkban ismert. Mo.-on is már a 12. sz.-tól vannak törülközőre adatok nemesi otthonokból, a 14. sz. második felétől parasztoktól is. 1389-ben egy kisvárdai jobbágy hagyatékában már 3 törülközőt említenek, a 15. sz. második felében somogyi faluból és alföldi mezővárosból egyaránt van adat, hogy módos jobbágytól 8–8 törülközőt raboltak el, mindkettőnél jelezve, hogy hímzett és szőtt darabok voltak, tehát dísztörülközők. Az idők folyamán a parasztcsaládok törülközőállománya nem emelkedett jelentősebben, a 20. sz. elején módos leánynak általában 10–12–16 törülközőt adtak kelengyébe, szegénynek esetleg csak 3-at. Az Alföld északkeleti részén azonban 40–50 darab sem volt ritka, ott ezt bármikor pénzzé tehető vagyontárgyként értékelték. Rendszerint 4 volt a köznapi törülközők száma, a törülköző-tartóra valóé 1–2, a többi tartalék. – A törülköző általában a kendők mellett a menyasszony által adott legfőbb lakodalmi ajándéktárgy volt, az új rokonok, ill. a közreműködők számára. Régiesebb fokon egyébként sem válik el élesen a törülköző az egyéb kendőktől, így az Ormánságban a törülköző is használatos terítőnek, továbbá a halottasház tükrének, képeinek a letakarására. – Irod. Kodolánvi János: Baranyai szőttesek (Pécs, 1957); Fél Edit: Bevezetés a magyar népi hímzések ismeretébe (Bp., 1963)

Az ajtóba vert szögre akasztott törülköző, köznapi használatra. Jobbra a sarokban dísztörülköző, törülközőtartón (Váncsod, Hajdú-Bihar m., 1960)

Dísztörülköző, gyári törülközőtartón (Váncsod, Hajdú-Bihar m., 1960)

Törülközőtartó, barkácsoló munkája (Nemesnép, Zala m., 1900 körül) Bp. Néprajzi Múzeum

Törülközőtartó, ifj. Kapoli Antal műve (Kadarkút, Somogy m., 1920-as évek) Bp. Néprajzi Múzeum

Törülközőtartó és tálasfogas a tiszta konyha bejárati részén (Bogártelke, v. Kolozs m., 1941)

Törülközőtartó dísztörülközővel (Vágsellye, v. Nyitra m., 20. sz. első fele)

Törülközőtartó dísztörülközővel, díszkendővel letakart mosdó fölött, módos család 1936-ban létesített tiszta konyhájában (Szakmár, Bács-Kiskun m., 1965)