| sárgabarack | TARTALOM | sárgalábú halál |
üdítő gyümölcsnövény. A korábbi századokban az őszi gyümölcsök beérése előtt különösen fontos volt táplálkozási szerepe. Mo.-on, Közép- és D-Európában csemege, Ázsia egyes helyein nagyjelentőségű élelmiszer. Turkesztánban pl. a búza után a legfontosabb növény. Őshazája valószínűleg India. I. e. 3000 körül már ismerték. Az ókori D-európai népek igen kedvelték. A kora középkorban terjedt el Európa északibb tájaira is. Bár a dinnye szó valamelyik szláv nyelvből származott a magyar nyelvbe, valószínűleg már a honfoglaló magyarok is ismerték a sárgadinnyét. A 16. sz.-ban már szépen virágzott Mo.-on a dinnyészkedés. Nagy múltját mutatja, hogy Lippai János Posoni kert c. művében (1664) szakszerűen és bőven foglalkozott a dinnyetermesztéssel. Evlia Cselebi török világutazó szerint 1661–64-ben Gyulán és Debrecenben termeltek kiváló dinnyét. Bél Mátyás (1724) földrajzi és államismereti leírásában Szabolcs, Szatmár és Bihar megyét jelölte a legjelentősebb dinnyetermelő helyeknek. A paraszti sárgadinnye-termesztés a nyomásos gazdálkodáson kívül, külön e célra kijelölt földeken folyt. Termesztési módja és technikája megegyezik a → görögdinnyéjével. A fajtaminőség elhanyagolása miatt a sárgadinnye termesztése az 1940-es években válságba jutott és erősen visszaesett. Fontosabb termő tájai: Heves m. (Csány), Kecskemét környéke, Békés és Csongrád m., valamint a Nyírség némely vidéke. – Irod. Boross Marietta: A csányi dinnyetermesztés eszközei (Népr. Ért., 1957); Boross Marietta: Adatok a csányi felesdinnyések életmódjának és kultúrájának alakulásához (Ethn., 1959).