görögdinnye (lat. Colocynthis lanatus)

üdítő gyümölcsnövény. Őshazája India, ahonnan különféle népek közvetítésével több évezreddel ezelőtt terjedt el Afrika, Ázsia, majd D-Európa országaiban. Mo.-ra a középkor végén balkáni közvetítéssel jutott. Erre utal nevének előtagja is. Írásos források csak a 16. sz.-tól említik termesztését. Valószínűleg az oszmán-török hódoltság is hozzájárult elterjedéséhez és népszerűsödéséhez. – A 18. sz.-ban már eladásra is termesztettek görögdinnyét a bihari erdőirtásokon (Bagamér, Sáránd). Legjelentősebb mo.-i görögdinnyetermő vidék a Mátrától délre, annak éghajlati kiegyenlítő hatásának védelmében, a Heves megyei Csányon jött létre. Itt a dinnyetermesztés gyökerei a 18. sz.-ig nyúlnak vissza. Az első dinnyetermesztők zsellérek voltak, akik a dinnyeföldnek legalkalmasabb gyeptöréseket bérelték. A jobbágyfelszabadítás után a kereskedelmi és közlekedési viszonyok javulásával a dinnyetermesztés is megnövekedett. Túlnyomórészt részes művelésben folyt, de földigényét helyben hamarosan már nem lehetett kielégíteni. Ezért az 1880-as évektől szórványosan, majd a századfordulótól nagyobb rajokban keltek útra az ország minden tájára a csányi dinnyetermesztők. Telephelyeiken uradalmakból vagy parasztbirtokokból feles-szerződéses alapon földet béreltek (gyakran 10–15 holdat is), és több mint fél évig otthonuktól távol tartózkodva keresték meg az egész évi megélhetésüket. A két világháború közt már külföldre (Ausztria, Csehszlovákia, Németo.) is elszegődtek. Keresett szakemberek voltak, és ezért lassan a legtöbb dinnyekertész család viszonylagos gazdasági stabilitásra és módra tett szert. A birtokos parasztoktól elkülönülő társadalmi csoporttá alakultak. A gazdatársadalomból való kirekesztettség endogám tendenciákat és társadalmi zárkózottságot eredményezett, ugyanakkor gyorsabban polgárosodtak, mint a hagyományos gazdálkodást folytatók. Kezükön formálódtak ki a paraszti dinnyetermesztés magas fokú termelési tapasztalatai és speciális eszközei. Az 1890-es évektől jött gyakorlatba a gyepkockákat fölhasználó melegágyi palántanevelés: a palántákat sorhúzó nyomába, trágyázott földbe ültetik ki. Növekedésük idején többször kapálják. Az 1930-as évektől → ekekapával művelik. A zsendülő görögdinnyét különböző -jelek vagy betűk beütésével (ill. karcolással) megjelölik. A két világháború között a csányi dinnyések egy része végleg elhagyta a faluját, és az ország különböző pontjain a jó természeti és termesztési lehetőségekhez alkalmazkodva letelepült, majd a környező lakosság közt is elterjesztette növénytermesztési tapasztalatait. Nevezetesebb mo.-i termesztő vidékek még: Kecskemét környéke, Békés–Csanád–Csongrád megyék, a Nyírség, valamint Fejér megyében Cece és Fehérvárcsurgó községek. A mo.-i termesztés a fajtaminőség elhanyagolása miatt az 1940-es években válságba juttott és erősen visszaesett, a korábbi mennyiségi termelést máig nem tudta ismét elérni. (→ még: sárgadinnye) – Irod. Boross Marietta: A csányi dinnyetermesztés eszközei (Népr. Ért., 1957); Boross Marietta: Adatok a csányi felesdinnyések életmódjának és kultúrájának alakulásához (Ethn., 1959).

Görögdinnyevásár a szegedi híd alatt (1920-as évek)

Hevesi dinnyéslakás a Ménfő-Tényő-i úton (Győr-Sopron m.)