sárközi főkötők

TARTALOM

sárközi hímzések

sárközi halottas párna

a → sárközi hímzések legkorábbi emlékei. Ellentétben a → sárközi főkötők sok százas, ha nem ezres emlékanyagával, ebből alig több tíz példány maradt fenn. Kendervászonra varrták őket, barnára vagy sötétzöldre fakult fekete, egyetlen esetben vörös szőrfonallal. A nagyvonalú, nagy motívumokat használó hímzést egyetlen széles mezőben varrták a párnavégekre, egyes példányokon ugyan elszórt díszítmények a párnahéj szárának a szélére is kerültek. Varrásához sokféle öltést használtak fel, köztük nagy szerepe van a → láncöltéssornak, önálló spirálokat formáltak vagy nagy mintákat kereteztek vele, melyeket viszont nyolcas- vagy → hamis laposöltéssel töltöttek ki. Jellemző még a → zsinóröltés. A sárközi halottas párnákon kétféle minta ismert: a gránátalmás és a tulipános. Mindkettőnél – hasonlóan a többi dunántúli párnavég hímzéshez – a középminta keskeny, kevéssé jelentős és a perem a hangsúlyos. A gránátalmás minta középmezőjét rozetták alkotják, mellette kétfelől 4–4 vagy 5–5 nagy, szinte monumentális gránátalma áll, rendszerint minden összekötő inda stb. nélkül. A gránátalmák leegyszerűsítettek, körvonaluk sima, belsejük karéjos vagy szintén sima, magok jelzésével. Közeit pontsorok, spirálok, farkasfog-sorok töltik ki. A tulipános mintánál a keskeny középhímben hullámindához kapcsolódva vannak elhelyezve a virágok, a peremeken maguk a tulipánok. A régi stílusú mintakincs és mintaszerkesztés klasszikus, szinte egyedülállóan szép példái a sárközi halottas párnák. – Irod. Malonyay Dezső: A magyar nép művészete (IV., Bp., 1912); Andrásfalvy Bertalan: A Sárköz népművészete (Szekszárd, 1967).