sárpad

TARTALOM

saru

Sárrét

1. a Berettyó, a Sebes- és Fekete-Körös alsó folyásának egykori árterülete. Két kisebb tájra oszlik: a) A Nagysárrét Biharnagybajom, Szerep, Sárrétudvari és Nagyrábé községektől D-en Füzesgyarmat–Szeghalom–Dévaványáig, Ny-on Karcag–Kisújszállás–Túrkeve határáig, K-en Vértes–Nagykereki községekig terjed. Nevezik Berettyó Sárrétjének is. – b) A Kissárrét vagy Sebes-Körös Sárrétje Csökmő–Vésztő–Komádi határától D-en és Ny-on Békésig, K-en Biharugra, Körösnagyharsány községig húzódik. A Sárrét vidékét a magyarság közvetlenül a honfoglalás után megszállta. Magyar lakossága – bár a török hódoltság alatt igen sokat szenvedett –, a mocsarak védelmében sosem pusztult ki. A középkorban a Sebes-Körös mentét Nagyváradtól Berekböszörményig Rétköznek nevezték. A Sárrét elnevezés a 16–17. sz.-ban szorította ki a korábban használt Nagysár nevet, melyen azonban csupán a mocsarat értették, nem a vidéket. A Sárrét nagy része beletartozik a → Körösköz névvel jelölt tájba is. A hatalmas sárréti mocsárvilágot a múlt század második felében ármentesítették. A környező községek lakossága ekkor tért át a külterjes állattartásról és a vízi életmódról az intenzív gabonatermesztésre és istállózó állattenyésztésre. – Irod. Osváth Pál: Bihar vármegye sárréti járása leírása (Nagyvárad, 1875); Szücs Sándor: A régi Sárrét világa (Bp., 1942); Végh József: Sárréti népmesék és népi elbeszélések (Debrecen, 1944). – 2. Fejérmegyei Sárrét: a Bakonyalja K-i részén Veszprém és Fejér megyében Várpalota–Székesfehérvár körzetében a Sár folyása mentén elterülő, egykor mocsaras táj neve. Évszázadokkal korábban D felé kiterjedtebb volt, a Velencei-tó és D-i előtere is összefüggött vele. A honfoglalás óta magyar lakta terület. Mocsarainak természetes védelmét kihasználva vált országos szerepkörű politikai és kulturális központtá, az újkorban pedig jelentős agrárnépességet is magában foglaló várossá Székesfehérvár. A török hódoltság alatt súlyosan károsodott, természeti-táji arculata elvadultabbá vált, azonban jelentékeny számban maradtak kontinuus közösségei (Moha, Csór, Nádasladány). Lakossága a 16. sz.-ban ref.-sá, kisebb részben ev.-sá vált. Régebben használatos volt → Sármellék megnevezése is.