saru

legáltalánosabb jelentése: csizmához hasonló, hosszú szárú lábbeli. Egyes elemei lehetnek nyugati vagy keleti jellegűek. Szárteteje nyugati módra egyenletesen kerek vagy keleti módra elöl emelkedő. Szára nyugati módra hátul varrott vagy keleti módra kétoldalt varrott. A bokai rész simára ványolt vagy kéményseprő papucs alakban toldott. A talp egylábas, az orr hegyes vagy szögletes. A darabról darabra váltakozó jellegű – hol nyugati, hol keleti – alkotórészeket egyetlen állandó technikai elem fogja össze és dönti el a lábbeli saru mivoltát. Ez abból áll, hogy nyugati módra kifelé hajlóan varrták a felső részt a talphoz. Ilyen módon nemcsak egyetlen (mint a csizmánál) talp felvarrása vált lehetővé, hanem két- vagy akár háromrétegű talpé is. A leírások országszerte említik a sarut. Vargák készítették. – E hosszú szárú jelentéssel párhuzamosan a 15. sz. végétől különböző rövid szárú, nyugati divatú lábbeliket is jelent a saru szó. A 17. sz.-tól kezdve az írásos adatok könnyű, csak talpból és szíjakból álló, szandálszerű lábbelinek is említik, nemegyszer egyházi használatban. – A saru szó honfoglalás előtti török eredetű. Először a 14. sz.-i Königsbergi Töredékben fordul elő. Ettől kezdve többszörös jelentéseltolódásokkal különböző lábbelik neve. – Irod. Jankó János: A Balaton melléki lakosság néprajza (Bp., 1902); Gönczi Ferenc: A göcseji s hetési népviselet (Népr. Ért., 1910); Gáborján Alice: Két magyar hosszúszárú lábbelitípus viselettörténeti elemzése (Népr. Ért., 1958); Gáborján Alice: A Néprajzi Múzeum lábbeligyűjteménye (Népr. Ért., 1959).