Sebestyén Gyula (Szentantalfa, 1864–Balatonszepezd, 1946)

folklorista, irodalomtörténész, az MTA l. tagja (1905). A bp.-i egy.-en 1890-ben doktorált. Thaly Kálmán buzdítására kezdte népköltészeti tanulmányait. Mint a Folklore Fellows 1910-ben alakult magyar osztályának elnöke a társadalmi gyűjtőhálózat néprajzi munkáját irányította. A Magyar Néprajzi Társaság elnökévé választotta. 1898-tól az Ethnographia szerk.-je. 1919 után a forradalmak idején tanúsított baloldali magatartásáért a magyar néprajztudomány vezető tisztségeiből távoznia kellett. Ettől kezdve haláláig visszavonultan élt. Tanulmányozta a régi magyar irodalmat és a rovásírás kérdéseit. Kiemelkedőek a tavaszi és téli hagyományok, a hiedelmek, a pogány magyar hitvilág, a népköltészet (dalok, balladák, regösénekek, szójátékok, mondák, mesék) körében végzett kutatásai. – F. m. A székelyek neve és eredete (Bp., 1897); Regös-énekek (Bp., 1902); A regösök (Bp., 1902); A magyar honfoglalás mondái (I–II., Bp., 1904–1905); Dunántúli gyűjtés (Bp., 1906); Rovás és rovásírás (Bp., 1909); A magyar rovásírás hiteles emlékei (Bp., 1915). – Irod. Diószegi Vilmos: S. Gy. (Bp., 1972).

Sebestyén Gyula

Sebestyén Gyula könyvének címlapja (1902)