Sebestyén Gyula (Szentantalfa, 1864Balatonszepezd, 1946) | TARTALOM | Sebestyén Gyula Emlékérem |
etnográfus. 1898-ban a bp.-i Képzőművészeti Főiskola tanári szakát végezte el. 1901-től Szegeden tanított. Horger Antal ösztönzésére fogott néprajzi gyűjtéshez. 1919-ben a Szegedi Városi Múzeum szolgálatába állott. Móra Ferenc mellett régészeti feladatokat is végzett, sőt a város középkori műemlékeivel foglalkozott. 1929-ben a szegedi tudományegy.-en doktorált, később uo. egy.-i magántanárrá képesítették, majd c. ny. r. tanárrá nevezték ki. 193436 között nyugdíjazásáig a múz. ig.-ja. 1938-tól haláláig Bp.-en élt. A népi építkezés, lakáskultúra kiváló, jó felkészültségű kutatója volt. Tanulmányait nagyfokú pontosságra való törekvés jellemezte. Eredményesen tett kísérletet a régészeti és néprajzi jelenségek együttes elemzésére. Aktív vita-szellem jellemezte. A keleti háztípus feltárásában, az alföldi lakóház elterjedésének vizsgálatában elért eredményei klasszikus értékűek. F. m. Rejtélyes csontok a népvándorláskori sírokban (Szeged, 1931); A magyarok íjja és nyila (Szeged, 1933); A székely ház eredete (klny., Bp., 1941); Krassó-Szörény vármegye parasztháza (Kolozsvár, 1944). Irod. Vargha László: Cs. S. K. 18761956 (Ethn., 1957); Banner János: Cs. S. K. 18761956 (A Móra Ferenc Múz. Évkve, 1957).