sertésfogó

harapófogóhoz hasonló eszköz, amelynek egyik köpűs szárába nyelet illesztenek, a másikhoz kötelet kötnek. A sertésfogót az állat hátulsó lábába akasztják, s a kötél révén a harapófogós szerkezetet összekulcsolják. A nyelet kirántják a sertésfogó köpűjéből s a kötélnél fogva kihúzzák az állatot az ólból, kondából. Szentes vidékéről, a Nagykunságból (disznófogó), a Bakonyból (disznófogóvas), az Alsó-Őrségből (disznufogu) ismerjük. Disznóvágás alkalmával használják a szlovákok, szlovének és a németek is. A sertésfogó valószínűleg a hentesipar vagy az ausztriai piacokra terelt kondák révén került el Mo.-ra. – Irod. Györffy István: A szilaj pásztorok (Karcag, 1928); Tálasi István: A bakonyi pásztorkodás (Ethn., 1939); Vajkai Aurél: Szentgál. Egy bakonyi falu néprajza (Bp., 1959); Bomann, W.: Bäuerliches Hauswesen und Tagewerk im alten Niedersachsen (Weimar, 1929); Novák V.: Ljudska prehrana v Prekmurju’ (Ljubljana, 1947).