sírvirág

számos balladában előforduló balladamotívum. Mindig a ballada eseménysorát zárja le a síron kinyílt virág motívuma, amely a hős halálon túli életének képzetét fejezi ki. A magyar balladákban az egymástól erőszakkal elválasztott szerelmesek témájával kapcsolatban találjuk meg. Közismert a → Kádár Kata balladában, de → Kis Júlia, → szégyenbe esett lány, a Kegyetlen anyós, a Két kápolnavirág balladában is szerepel. Maga a motívum eposzokban, népmesében jellegzetes, sőt a néphitben is megtalálható. Balladai motívumként egész Európában ismert, de előfordulási formája igen különböző. Leggyakoribb, hogy a két szerelmes sírján nőtt virág összefonódik. A sírvirág középkori elterjedését a népszerű Trisztán mondabeli szereplése is elősegítette. A hősök továbbélését a sírvirág motívum avval juttatja kifejezésre, hogy sírvirág leszakításakor, megsértésekor vér folyik vagy a növényről madár reppen el vagy tiltakozásul megszólal a halott. Ismert a hazai és a szlovák népköltészetben olyan ballada, amely csupán sírvirág motívum részletezéséből, variálásából áll, a szerelmesek halálának előzménye teljesen hiányzik. A halált túlélő szerelem motívuma az antik irodalomtól a mai népköltészetig általánosan ismert, ennek a sírvirág motívumbeli megfogalmazása csak egyik változata. – Irod. Ortutay Gyula: Székely népballadák (Bp., 1948); Child, F. J.: English and Scottish Popular Ballads (Boston, 1954); Zsirmunszkij, V. M.: Narodnij geroicseszkij eposz (Moszkva–Leningrád, 1962); Vargyas Lajos: Researches into the Mediaeval History of Folk Ballad (Bp., 1967).