sleppzsák, rácháló, szacsma, százma

kör alakú, körben ólom súlyozású hálóféle, mely szerkezetileg a → rác dobóhálóval azonos, de annál lényegesen nagyobb: 8–12 m átmérőjű. Nagysága miatt nem a → vetőhalászat eszközeire jellemző módon dobják ki, hanem csónakról vontatják, mint a → keresőhalászat szerszámait. Két ember dolgozik vele: a csónakot (melyre a háló felső körszelete fel van akasztva) keresztbe állítják, így haladnak a vízfolyás irányában, közben a feneket boronálják a lent járó ólmos innal. Vontatás után az egész ólmos inat leengedik, majd a csúcskötélnél fogva csónakba húzzák a hálót, melynek körbefutó zsákjában a hal fennakadt. A sleppzsákot a Dunán (különösen Bp. tágabb körzetében) napjainkban is használják. Elnevezése német eredetre utal, de a tárgy átvétele kérdéses, mert a német halászatban más néven ismert a sleppzsák. Figyelembe kell vennünk a déli szláv területről kiinduló elterjedést is. Heman Ottó rácháló néven ismertetett egy sleppzsák-típusú szerszámot; Szentesen százma, Szegeden szacsma néven ismerték. A „rác” jelző és ez utóbbi terminológiák – a vető halászati eszközöknek a déli szláv nyelvekben általánosan ismert elnevezései – közvetlen déli szláv átvételre utalnak. Ilyen irányú terjedés esetén a szacsma, százma, rácháló, ill. sleppzsák névcsere szorul magyarázatra. – Irod. Herman Ottó: A magyar halászat könyve (I–II., Bp., 1887–88); Čurčić, V.: Die volkstümliche Fischerei in Bosnien und der Herzegowina (Wissenschaftliche Mitteilungen aus Bosnien und der Herzegowina, Wien, 1912); Nyíri Antal: A kihaló szentesi víziélet néprajzi és népnyelvi maradványai (Szeged, 1948); Solymos Ede: Dunai halászat (Bp., 1965).