| rabvágás | TARTALOM | rácháló |
szabályosan kör alakú, körben ólom súlyozású → vetőhalászati eszköz. A → karikás dobóhálóval azonos módon használják, formailag viszont különbözik tőle. Középpontjában nincs karika, összehúzó inai sincsenek; a vezérkötelet a háló csúcsához erősítik. A körbefutó ólmos ín rövid zsinegekkel (rákláb, spékli) több helyütt fel van kötve a hálóhoz, ezáltal a hálón belül körben zacskó képződik, amiben a felhúzáskor a hal fogva marad. A rác dobóhálót Herman Ottó elszigetelt etnográfiai jelenségként Erdélyből (Olt vidéke) közölte (rokolyaháló) és „keleti típus”-nak tekintette. Ezt a véleményt – ha részletkérdésekben vitatkozott is Hermannal – Jankó János is megerősítette, ezt a típust tekintvén a Fekete-tenger mellékén a görögöktől megismert eszközünknek, a karikás dobóhálót pedig nyugaton kialakult eszköztípusnak, nálunk német eredetűnek. Az újabb kutatások a rác dobóhálónak a reliktum-területnek tekinthető peremvidéken megőrződött „ősi” voltát megkérdőjelezik. A rác dobóhálót mind a Duna, mind a Tisza vízvidékén (a karikás dobóháló mellett) napjainkig széles körben használják. Sajátos funkciómegoszlás, kistáji elhatárolódás figyelhető meg a két eszköztípus elterjedésében; a rác dobóháló sóderes, sima altalajú mederben, a karikás dobóháló egyenetlenebb altalajon alkalmasabb. – A rác dobóháló „rác” jelzője – melyre következetesen hivatkoznak a halászok, ha a két típust meg akarják különböztetni – újabbkori déli szláv átvételről tanúskodhat. A Balkánon – csakúgy, mint Ny-Európában – mindkét típust ismerik ugyan, mégsem zárható ki a délről kiinduló, újkori terjedés (esetleg ismételt átvétel) lehetősége. Erdélyben szintén ismert mindkét típus: a rác dobóhálót a hegyvidéki folyószakaszokon, a karikás dobóhálót a síkvidéki tavakon használják; a magyar halászathoz hasonló funkciómegoszlás figyelhető tehát meg. – Irod. Herman Ottó: A magyar halászat könyve (I–II., Bp., 1887–88); Jankó János: A magyar halászat eredete (Bp.–Leipzig, 1900); Čurčić, V.: Die volkstümliche Fischerei in Bosnien und der Herzegowina (Wissenschaftliche Mitteilungen aus Bosnien und der Herzegowina, Wien, 1912); Solymos Ede: Dunai halászat (Bp., 1965).