| sutulás | TARTALOM | süket, a vak és a kopasz, a (meg a csóré) |
szálfákból vagy deszkákból épített, sokszor több km hosszú vályú, amely arra szolgál, hogy a járművekkel megközelíthetetlen havasi hegyi területekről a kitermelt szálfát, bánya- és tűzifát vagy ölfát lecsúsztassák olyan helyre, ahonnan már → tutajozással vagy valamilyen szárazföldi közlekedési eszközzel el lehet szállítani. Gyakran a patakokat teszik alkalmassá a fa lecsúsztatására, de gyakran előfordul, hogy a vályú alakúra készített suvantóba a patak vizét belevezetik, hogy azzal könnyítsék, gyorsítsák meg a fa lecsúszását. Télen vízzel öntözve vagy hóval meghányva jeges-suvantókat készítenek. A suvantókat rendszerint egy-egy község vagy több érdekelt közös erővel építtette, használta és tartotta karban. A csúsztatást, suvantást, szerre, rendre osztották be egymás között – pl. a székely havasokban. Fontos volt, hogy mindenki a saját tulajdonjegyével ellátva csúsztassa le a rönköket, ezáltal elkerülték az elkeveredést, eltulajdonítást.