süket, a vak és a kopasz, a (meg a csóré)

→ formulamese-szerű rövid, tréfás bolondmese vagy → hazugságmese (BN 1961**F; AaTh 1965); a három (négy) ember elmegy répát lopni (vagy egy rengeteg erdőbe vándorolnak, s zsiványoktól rettegnek). Egyszer megszólal a süket: – Én valamit hallok! Rámondja a vak: – Én valamit látok! Erre megszólal a kopasz is: – Uccu bizony szaladjunk, hadd lobogjon a hajunk! (A negyedik, a mezítelen, attól fél, hogy ruhájánál fogva elfogják.) A nagy egyöntetűséget mutató kis mesének a magyarban hét változatát tartjuk számon elszórva a nyelvterület különböző pontjairól. A tapasztalatok szerint még a közelmúltban is általánosan ismert volt. A kopasz szavai kopaszokat csúfoló mondókaként is használatosak. Számos török, örmény, üzbég, mongol és ezektől némiképpen eltérő – német, francia, olasz s egy-egy angol, holland, vallon és puerto-rico-i spanyol változata van, egyesek közülük dallammal. Feltehetően keleti eredetű, török misztikus költők a 13–15. sz.-ban hosszabb, parabolisztikus költeményeikben is feldolgozták. (→ még: süket emberek) – Irod. Boratav, P. N.: Les trois compagnons infirmes (Fabula, 1959); Kovács Ágnes: A bolondmesék típusmutatója (Kézirat az MTA Néprajzi Kutatócsoport adattárában); Spies, O.: Die orientalische Herkunft des Stoffes „Knoist un sine dre Sünne” (Rheinisches Jahrbuch für Volkskunde, 1961); Honti János: A három rokkant cimbora (Válogatott tanulmányok, Bp., 1962).