nyűg

lószőrből, csepüből vagy a kettő keverékéből font, ritkán vesszőből vagy szíjból készített, 45–50 cm hosszú kötél a végén hurokkal és pecekkel. A nyűggel a lovak két első lábát a csűdnél szokták összekötni mozgásgátlás céljából. Sok helyen az állat kötőfékjével kötik össze a lábát. A pusztai méneseknél többnyire nem használják, az igázott lovakat rendszerint munka után és éjjel lenyűgözve legeltetik; ez a lassú mozgásban, a legelésben nem akadályozza. A nyűg a lovaskatonaság felszerelési tárgyaihoz is hozzátartozott, ezt azonban → béklyónak nevezték. A nyűgöt a múlt század második felétől a kulcsos békó váltotta fel. A sztyeppi nomád népek, pl. a baskírok, a kirgizek és a mongolok ugyancsak a hátaslovak elkóborlását akadályozzák meg a nyűggel, ill. ott is az éjjeli legeltetés eszköze. – Irod. Magyar Kázmér: A békó (Népr. Ért., 1914); Tagán Galimdsán: A legelő és legeltetési rendszer a baskíroknál (Ethn., 1937); Balogh István: A lófogatok Debrecenben a XVIII–XIX. században. I. A ló és ökör igázása a XVIII–XIX. században (Ethn., 1965).

Nyűg (Átány, Heves m.)