nyű

ha a jószágot a légy sérült sebhelyen beköpi, petét rak a sebbe, abból kikel a nyű, a kukac. A nyíves birka nyugtalan, nyűves testrészét a földhöz dörzsöli. Régebben mésszel, terpentinnel, később kékkővel kezelték. A pondró elűzésére a → népi gyógyászat → mágikus eljárásokat és racionális gyógymódokat egyaránt ismert. Előbbiek közül legelterjedtebb volt a bodzafa megfenyegetése → ráolvasás kíséretében (pl. „No te földi bodza, addig innen fel ne kelj, amíg az én jószágomból a pondró ki nem hull”), valamint visszafelé számláló ráolvasások. Radikálisebb eljárás, hogy a nyűveket egy kis falapickával, a nyűvezővel, a nyűvezőfával kipiszkálják. A nyűvező kis, kb. 6 cm hosszú, lapos végű pálcika, amit a juhász esetleg cifrára is faragott. – Irod. Malonyay Dezső: A magyar nép művészete (I–V., Bp., 1907–22); Vajkai Aurél: Adatok a Felföld népi orvoslásához (Ethn., 1937).