szalmahíd

szalmával erősített jégpáncél a folyók, tavak hátán, amelyen megrakott lovas szánok, szekerek is átkelhettek a túlsó oldalra. A Balatonon, a Dunán és a Tiszán, ill. a kisebb folyókon régebben szalmahidakat „létesítettek” olymódon, hogy szalmát hintettek el a kijelölt szakaszon, amit időről időre meglocsoltak a lékekből merített vízzel. Kemény fagy idején néhány nap alatt igen vastagra „hizlalták” a jeget, gyakran elérte a 80–100 cm vastagságot is. A szalmahidat néhány hónapig biztonsággal használták. Létesítésére az egész falu, gyakran több falu népe fogott össze (→ még: híd)