számadó

1. a pusztai pásztorszervezetben a legelőre hajtott állatokért a legeltetési időszakban anyagilag is felelős személy. A számadót a község, legtöbb esetben az állattartó gazdaság évről évre felfogadta, újévkor vagy szilveszterkor. Saját magának is volt megfelelő számú állata, hogy a kárért felelni tudjon, ezért a készpénzben vagy gabonában megállapított → pásztorbér mellett meghatározott számú ingyen legelőt is kapott. A bojtárokat az állatlétszámhoz képest a számadó fogadta fel. – Irod. Tálasi István: A Kiskunság népi állattartása (Bp., 1936); Balogh István: Formen der exstensiven Viehaltung auf den Pusten von Debrecen (Viechzucht und Hirtelenben in Ostmitteleuropa, Bp., 1961). – 2. A D-dunántúli aratóbanda bér-szétosztója. Az esetek többségében a különféle munkáscsoportok → bandagazdái egyszemélyes vezetést gyakoroltak, nagyobb létszám vagy bonyolultabb ügymenet esetén a feladatokat megosztották. Így az ún. kepésaratóknál a szerződő és rendes kepésgazda mellett volt külön számadó, aki a részt felvette és szétosztotta. A bandák felduzzasztott létszáma indokolta e munkaköri felosztást. – Irod. Takács Lajos: Munkábanevelés, tapasztalatátadás a várongi kepésaratóknál (Ethn., 1951).