szántalpas hombár

szánkó formájú gerendatalpra épített gabonatartó épület (→ hombár). Két alaptípusa van. Az egyik ovális vagy négyszögletes alaprajzú, fonott vesszőfalú, belül (gyakran kívül is) polyvás sárral tapasztott, náddal vagy cseréppel fedett épület. A másik négyszögletes alaprajzú, deszkafalú és cseréppel fedett. Mindegyik típus homlokzatán kis deszka ajtó nyílik, ahol a gabonát beöntik. Belső terük osztatlan vagy deszkával két rekeszre osztott. A deszkából készültek oromzata, eleje gyakran gazdag faragásokkal, ritkán színes festéssel díszített. A kisebb szántalpas hombárban 15–20 q, a nagyobbakban 30–50 q gabonát tudtak huzamos időn át romlás nélkül tárolni. A szántalpas hombárt Baranya és Bács-Kiskun megyében, továbbá a Drávaszögben, Bácskában és Szlavóniában elsősorban sokác, kisebb mértékben magyar falvakban használták. – Az épület ősét, a vándorló pásztorok szánkó talpra állított épületét a Duna mellékére települt sokácok hozták magukkal a Balkánról a 17. sz. végén, majd amikor letelepülésük után földműveléshez kezdtek, az építményt gabona tárolására használták. Tőlük vették át a közöttük és körülöttük élő magyarok. A nagyobb befogadóképességű deszka szántalpas hombár a 19. sz. második felében a gabonakonjunktúra idején terjedt el. Szánkótalpa alkalmassá tette arra, hogy árvíz vagy tűzvész esetén lovakkal elvontassák. – Irod. Bellosics Bálint: Adatok a Bácsbodrogmegyei sokácok tárgyi néprajzához (Népr. Ért., 1913); Füzes Endre: A magyarországi szántalpas hombár (Ethn., 1964).

Szántalpas hombár (Mohács, Baranya m., 20. sz. eleje)