szántalpas kunyhó

az erdélyi medence középső részén (Mezőség) és a Balkán félsziget egyes tájain (Bulgária) a juhászok által használt, mozdítható, tűzhely nélküli emberi hajlék. Elterjedése összefüggésben áll az → ugarlegelőkön gyakorolt → kosarazással. A szántalpra állított alacsony sövény vagy deszka fél nyeregtetős építmény a pásztor élelme és ruhája megóvására szolgál, menedékül legfeljebb egy ember számára alkalmas. A jószág állásának változtatásával, a kosár továbbvitelével a szántalpas kunyhót az elébe fogott két bivallyal húzatják az új állás közelébe. – Irod. Wakarelski, Christo: Die bulgarischen wandernden Hirtenhütten (Acta Ethn., 1956); K. Kovács László: Beiträge zur Frage der Esztena – Genossenschaften in der Siebenbürger Heide (Viehzucht und Hirtenleben in Ostmitteleuropa, 1961).