oroszok

keleti szláv nép. A magyar nyelv a 17. sz.-ig oroszoknak nevezte mind az orosz, mind az ukrán nép tagjait (→ ukránok), sőt egyes nyelvjárásokban ez az értelmezés tovább élt. Ez arra vall, hogy ’orosz’ szavunk még abból az időből származik, amikor a keleti szláv törzsek nyelvi differenciálódása még nem vált erőssé. Az orosz nép kialakulásában részt vevő törzsek az egykori szláv nyelvterület ÉK-i, K-i felén éltek. E településterület természetes központja Kijev volt. A kijevi fejedelmek központosították a feudalizáció útján többé-kevésbé megindult törzseket. Később a Kijevi Nagyfejedelemség kisebb fejedelemségekre tagolódott. A nagy földrajzi távolságok, a később Szibériába és a déli területekre irányuló kitelepedés időpontjai közötti különbségek az egységes nyelvi alap ellenére erős nyelvjárási eltéréseket fejlesztett ki. Végső soron az ukrán és a fehér orosz nép kialakulása is a nyelvjárási különbségek megerősödésével, elmélyülésével jött létre. A fokozatosan kibontakozó nyelvi különválás a 13–15. sz.-tól indult meg, amit a litván, lengyel uralom a későbbiekben csak meggyorsíthatott. A 18–19. sz. folyamán az ukrán, fehérorosz külön nyelvi fejlődést a cárizmus hivatalos politikája igyekezett lassítani, megállítani, sőt felszámolni. E törekvések azonban nem jártak eredménnyel. Az orosz nép, de valamennyi oroszo.-i nép és nemzetiség fejlődése, története szempontjából alapvető jelentőségű fordulatot jelentett 1917-ben a Nagy Októberi Szocialista Forradalom. Rövid félszáz év alatt a SZU a világ vezető államai közé emelkedhetett, megteremthette a föld első szocialista államát, társadalmát, gazdaságát, kultúráját. A szocialista szovjet állam rendezte a sok nemzetiségű szovjet nép egymáshoz való viszonyát, többek között az ukrán, fehérorosz nyelv is elnyerte a teljes önállóságot. – A magyarság érintkezése a keleti szláv törzsekkel még a honfoglalás előtt megindult, amint ezt a magyar nyelv szláv jövevényszavainak korai, K-i szláv rétege mutatja. A magyarság érintkezése az oroszokkal a honfoglalás és a feudalizáció megindulása után sem szakadt meg. Az Árpád-kor folyamán gyakran telepedtek meg orosz eredetű közösségek, amelyek különféle feudális szolgálatokat láttak el. Erre utalnak többek között helynév anyagunkban található orosz, oroszi tagokkal képzett földrajzi nevek. A középkori magyar királyi udvartartásban is gyakran voltak orosz nemzetiségű személyek. A királyi testőrség bizonyos funkcióit rendszeresen oroszok látták el. Így alakult ki az orosz szó másodlagos testőr, ajtónálló jelentése a középkori magyar nyelvben. Az újkor folyamán is rendszeresek maradtak a közvetlen kapcsolatok. Pl. D-Oroszo. szőlőkultúrájának kifejlesztésében jelentékeny szerepet játszottak a Tokaji Orosz Borvásárló Bizottság Hegyalján járt, tevékenykedett orosz tagjai, ill. az Oroszo.-ba kitelepedett magyar szőlőmunkások. – A felszabadulás után megélénkült, új alapokon fejlődő szovjet–magyar érintkezés lehetővé tette, hogy a szocialista társadalmi rend kiépítésében érvényesüljenek a SZU tapasztalatai. A társadalmi, gazdasági élet új fogalmainak megnevezésére több orosz szó került át a nyelvünkbe. – Az orosz kultúra hatása a mo.-i pravoszláv nemzetiségű csoportokra a 17. sz.-tól különösen jelentős volt. A 17–19. sz. között az orosz és magyar népi kultúra érintkezésében jelentősége volt az ukránok közvetítő szerepének.