orsós utcájú falu

TARTALOM

Országút („Ország uta”)

országút

nagy távolságokon áthaladó, egymástól messzire fekvő városokat összekötő közút. Postaútnak is nevezték. Ma általában kövezett, aszfalttal burkolt. Régebben is készítettek kövezett utakat egyes tájakon a fejlettebb kultúrájú történeti korszakokban. Így pl. több római kövesút maradványai őrződtek meg napjainkig. Egy részük a középkorban is használatban volt. Mocsaras vidékeken a középkorban dorongutak és cölöpökre épült hídutak is készültek. Mo.-on a feudalizmus évszázadaiban nemcsak a helyi, hanem a távolsági közlekedés is nagyrészt kövezetlen, földes, nyáron agyonszáradt és poros, ősszel és télen pedig sáros, kátyús utakon folyt. Az útjavítás abból állt, hogy „sárra sárt” töltöttek. Gátszerű, magas töltések készítésére különösen a mocsaras, rétségi területeken volt szükség. A töltési munkákat, valamint a hídjavításokat időközönként a környék jobbágysága végezte robotban. A befektetett munka a terület földesurának vagy a királynak vámok szedésére adott lehetőséget. Az alföldi utak egykori nehezen járhatóságát a táj kedvezőtlen földrajzi-geológiai adottságai is magyarázzák. – A fontosabb magyar utak hálózata már az Árpád-korban kialakult. A létrejött úthálózat nyomvonala általában az idők folyamán nem (vagy alig) változott. A mellék- és bekötőutak száma folyamatosan gyarapodott a középkor folyamán. Különösen az új települések létrejötte és a piaci termelés fellendülése növelte számukat. A legfontosabb és legszélesebb utakat, amelyeknek többsége külföldre vezetett, nagy utaknak nevezték az oklevelekben. Egy részük fontos hadi útnak is számított. Nagy szerepük volt a sószállító utaknak. A nagy utak és a belföldi országutak via liberák, vagyis szabad utak voltak. A királyi hatalom különös védelmét élvezték. Velük szemben az egyszerű utak a feudális birtokos fennhatósága alatt álltak. – A nép képzelete a → Tejutat égi országútnak vélte. – Irod. Glaser Lajos: Dunántúl középkori úthálózata (Századok, 1929); Csalog József: Híd- és dorongutak Zalavár környékén (A Göcseji Múz. Emlékkve, 1950–1960, Zalaegerszeg, 1960); Szabó István: A középkori magyar falu (Bp., 1969).