| oszró | TARTALOM | osztályos atyafiság |
1. az → öröklésnél az az eljárás, amelyben az örökhagyó gyermekei, a testvérek, ill. az egyéb örökösök a rájuk maradt vagyont megosztották maguk között, ill. a már előre kiadott értéket elszámolták egymás között (betudás). Az osztályt leltár előzte meg, amelyben a vagyontárgyakat számba vették, értéküket megállapították. – Régi jogunk szerint az örökösök az örökhagyó halála pillanatától a vagyonában vagy annak egy részében és a jövedelmében a vér és a törvény által összefűzött közösséget (tulajdonközösség, jogközösség) alkottak. A közös vagyont valamely örökös a többi hozzájárulása nélkül nem idegeníthette el, nem terhelhette meg kölcsönnel stb. Ezt a tulajdonközösséget lehetett megszüntetni az osztály útján, ami kiterjedhetett az egész örökségre vagy annak egy részére vagy egy-egy vagyontárgyra. Az osztály tulajdonképpen két egymást követő részből állott: az osztály tárgyának (leltár) és arányának a meghatározásából és az osztály végrehajtásából. Vita esetén bíró döntött, majd az osztályt írásba foglalták, ami az ősiben (→ ősiség) való öröklés szempontjából volt nagy jelentőségű, mert az osztályban kapott vagyon mindig ősi volt. Ha az osztállyal a tulajdonközösség meg is szűnt, az osztályban való részvételnek az ősiség folytán az a következménye továbbra is fennállt, hogy ha valamelyik osztozó fél örökös nélkül halt meg, része osztályos társaira (→ osztályos atyafiság), ill. ezek leszármazóira szállt (jogközösség). Az örökösök meghatározott esetekben (tékozlás, hanyag művelés stb.) osztályra kényszeríthették szüleiket már életükben is. – Irod. Szladits Károly: Magyar magánjog (VI., Bp., 1939); Tárkány Szücs Ernő: Vásárhelyi testamentumok (Bp., 1961). – 2. → társadalmi struktúra.