népzenei hanglemezek

Bartók Béla és Kodály Zoltán kezdeményezésére az MTA négy hanglemez kiadásával nyitotta meg a korszerű, tanulmányozásra és népszerűsítésre egyaránt alkalmas felvételek sorát (1937). Ortutay Gyula vezetésével a Magyar Rádió vállalta egy monumentálisnak szánt sorozat kiadását, melynek kiépítésébe és tárolásába bekapcsolódott a Néprajzi Múzeum. A Pátria-hanglemezek sorába (ebben Ortutay népmesfelvételei is fontos kezdeményezésszámba mentek) a négy akadémiai lemezt is beiktatták. A háborús évek közepéig 125 lemez matricái készültek el; ezek a háborút is majdnem kivétel nélkül átvészelték. Az 1950-es évektől Kodály részvételével Lajtha László és Rajeczky Benjamin, majd Tóth Margit folytatta a közvetlen felvételeket, ill. a magnófelvételek matricáztatását és préseltetését, most már a Néprajzi Múzeum részére. A kereken 100 új lemez anyaga már nem került nyilvános kiadásra. A Nemzetközi Népzenei Tanács 1964.-i bp.-i konferenciájára a Népművelési Min. támogatásával az MTA Népzenekutató Csoportja kiadott egy mikrobarázdás válogatást az addigi felvételekből (Hungarian Folk Music); ezt a Hanglemezgyártó Vállalat átvette további kiadásra. Kodály kezdeményezésére a vállalat tervbe vette egy négyszer négylemezes mikrobarázdás sorozat kiadását; az első sorozat (Hungarian Folk Music–Magyar népzene I. címen) 1969-ben jelent meg az UNESCO támogatásával, Rajeczky Benjamin szerkesztésében. Ezt követte az II. sorozat 1973-ban. A tudományos igénnyel készült népzenei hanglemezek kiadásától megkülönböztetendők a szórakoztató céllal megjelentetett népzenei hanglemezek, amelyeknek a hivatásos művészek előadásmódjától a népzenét hitelesen reprodukáló amatőr együttesekig terjedően sokfajta változata van. – Irod. Bartha Dénes: Magyar népzene gramofonlemezeken (Magy. Szle, 1937); Ortutay Gyula: Népmese, népdal-néprajzi hanglemez (Magy. Szle, 1938); Rajeczky Benjamin: A magyar népzenei hanglemezek (Ethn., 1972).