őrtűz, budártűz | TARTALOM | ős |
1. a pásztorok őrző kutyájának (kuvasz és komondor) a nyakára illesztett szúrós (szeggel kivert vagy sündisznó bőrével bevont) kétujjnyi széles csatos bőröv. Védőeszköz, nehogy a farkas vagy egymással való marakodásban az ellenfél a másik torkát átharaphassa. A pásztorok körében Európa-szerte általános. 2. A kaszát a nyélre erősítő fémgyűrű. A kasza nyakát a rajta levő és a nyél lyukába beleillő makkal az örv és az alája vert ék szorítja a nyélhez. Irod. Kiss Lajos: A kasza a hódmezővásárhelyi ember kezén (Népr. Ért., 1926); Szebeni Géza: A csíki juhászat (Ethn., 1962).