összeírás

valamely feudalizmus kori uradalom, egyházmegye vagy nagyobb állami közigazgatási egység településeinek és az egyes helységek lakosságának lajstromba vétele. Ezzel a szóval jelöljük magát az összeíró tevékenységet és a végeredményként létrejött, levéltárban őrzött iratot is. E nagy értékű történeti források legtöbbje a 16. és a 19. sz. közötti időben keletkezett. Készítésük módja, célja, valamint területi kiterjedettségük szempontjából lehetnek → dicalis összeírások, → urbáriumok, tized- vagy dézsmajegyzékek, egyházi összeírások, városi összeírások, országos összeírások és országos népszámlálások. – Az összeírások általában nemcsak neveket sorolnak fel, hanem feltüntetik az egyes lakók társadalmi helyzetét, jogállását, családi állapotát, földbirtokának nagyságát, állatainak számát, jövedelmeit, szolgáltatásait. Így nélkülözhetetlen forrásai a történeti statisztikának, a gazdaságtörténetnek, a településtörténetnek és a néprajznak. Következtetni lehet belőlük a népesség számára, életmódjára, a népmozgalmi viszonyokra, sőt néhol a települési rendre és a települések belső szerkezetének formájára is. – Irod. A történeti statisztika forrásai (Szerk. Kovacsics József, Bp., 1957); Veress Éva: Jobbágytelek és parasztgazdaság az örökös jobbágyság korszakában (Szerk. Makkai László, Bp., 1966).