Ősz János (Királyfalva, 1863–Marosvásárhely, 1941)

tanító népmesegyűjtő. Nagyenyeden elvégezte a tanítóképzőt. Népmesegyűjtését Kibéden kezdte el. A Kemény Zsigmond Társaság pályázatára 1897-ben 23 mesét küldött, s el is nyerte a pályadíjat, de munkája akkor nem került kiadásra. 1899-től 1912-ig a Magyar Nyelvőr folyamatosan közölte népköltészeti gyűjtéseit (mese, anekdota, közmondás, táncszó). 1900–1901-ben az Ethnographiában is közölt meséket, rigmusokat. Népköltészeti gyűjtései közül – a magyar folklórjáról kevéssé ismert vidék – a Küküllő mente meséi emelkednek ki, stílusbeli csiszoltságuk, nyelvük, tömör szerkesztésük okán. – F. m. Marosszéki székely népmesék (I., Bp., é. n.); Marosszéki székely népmesék (II., Bp., 1917); A szép királyfi (Marosvásárhely, 1940); A csudatáska (Kolozsvár, 1941). – Irod. Faragó József: A mesegyűjtő Ő. J. (Igaz Szó, 1967); Könczei Ádám: Egy elrajzolt pályakép (Igaz Szó, 1968); Faragó József: Az élet vize (Ő. J. gyűjteményéből válogatta F. J., Bukarest, 1969); Szemerkényi Ágnes: Ő. J. (Népi Kultúra – Népi Társadalom, 1971.)

Ősz János