| Pancimanci | TARTALOM | pánt |
→ mesemondó. Paraszt ács negyedik gyermeke, grófi inas, kézbesítő, építőmunkás. Bagra nősült, onnan járt be Bp.-re dolgozni. 1938-ban megsérült a szemén, a gyűjtés idején (1940–41) már alig látott, a falubeli szegénynegyed lakója volt. Meséit szüleitől, munkástársaitól tanulta, ill. inas korában ponyvafüzetekből olvasta. Elmondásukra, amíg dolgozni járt, este a közös szálláson került sor, szemevilágának elvesztése után a szomszédokhoz járt mesét mondani. Teljes repertoárja 94 mese, ebből 58 jelent meg nyomtatásban. Mint ahogy személye, mesekincse sem teljesen paraszti már. A hagyományos tündérmesék, tréfás mesék és trufák mellett háborús emlékeket és ponyvahistóriákat mesélt a nagyvárosba járó falusi segédmunkások nyelvén. Meséiben pontos, logikus elbeszélő, a hallgatóság számára a feltehetően ismeretlen részleteket elmagyarázza, a szemük előtt lejátszódó eseményeket párbeszédesíti, az előzményeket előadja. Erős humorérzéke különösen a trufákban érvényesül, melyeket hallgatósága igényeinek megfelelően „kicifráz”. – Irod. Dégh Linda: Pandur Péter meséi (I–II., UMNGy, III–IV., Bp., 1942); Dégh Linda: Népmese és ponyva (Magy. Nyelvőr, 1946–47).