partlakás

emberi lakóhelyül szolgáló, partos domboldalba vájt üreg. Készítéséhez elsősorban jól faragható és vájható agyagos lösztalaj vagy vulkános, esetleg puha mészkő anyagú part kell. A legkezdetlegesebb partlakások egy-egy ajtóval zárható üregből állnak. Másoknál a kivájt előtérből mellékhelyiségek is nyílnak. Van oszlopos tornácos előterű, sőt többszintes partbavájt hajlék is. A simára nyesett utcai falat sokszor fehérre meszelik. – A partlakás az emberi lakóhely egyik legősibb formája. Mindenütt előfordul, ahol a készítéséhez megfelelők a talaj adottságai. Mo.-on különösen a Dunántúlon, elsősorban Tolna és Fejér megyében, valamint Eger környékén, pl. Sirokon gyakori. A középkorban valószínűleg egész falvak akadtak, amelyeknek lakossága partbavájt lakásokban élt. Volt falu, amelyik még a 18. sz. elején is csupa partlakásokkal települt újjá (pl. a Tolna megyei Miszla). A 20. sz. elején a partlakások már alacsony szociális szintjelzők voltak, a falvak szegényebb rétege lakott bennük. Általában a zárt település szélén vagy azon kívül álltak, a faluból kivezető utak partoldalába vájva. – Irod. Kovách Aladár: Kezdetleges épületek Tolna vármegyében (Népr. Ért., 1912); Bátky Zsigmond: Barlanglakások Borsod megyében (Népr. Ért., 1906); Andrásfalvy Bertalan: Pátyi pincehegy (Népr. Ért., 1954); Bakó Ferenc: Kőházak és barlanglakások Észak-Hevesben (Egri Múz. Évkve, 1970–71); Bakó Ferenc: Bükki barlanglakások (Miskolc, 1977).

Partlakás külső képe és szobája (Vörösmart–Szamárszurdok, v. Baranya m., 1970-es évek)



Partlakás külső képe és szobája (Vörösmart–Szamárszurdok, v. Baranya m., 1970-es évek)