porcióének <lat. portio ’rész, arány’>

a szociális panaszdal önálló csoportja, 18. sz.-i félnépi vers, mely a jobbágyság sérelmeit tárja fel. Neve a porció (hadiadó) szóból származik. Az ismeretlen szerzőktől való porcióénekek három típusát és számos változatát őrizték meg kéziratos források. Német földön a 16. sz.-tól kezdve fokozatosan fejlődik önálló műfajjá a paraszti panasz, nálunk a 17. sz.-ban verses nemesi panasz előzi meg, amely a jobbágyságra hárított terhek fokozódása nyomán a 18. sz. folyamán került teljes átköltésre. A jobbágyi porcióénekek eleinte német-, majd mindinkább úrellenesek és fokozatosan radikalizálódnak. Költői értékük csekély, dokumentum-értékük viszont nagy. Némely típus még a 19. sz. folyamán is tovább élt, változott; részben belőlük táplálkoztak az újkori szociális → panaszdalok. – Legrégibb porcióének Szikszay András énekeskönyvében (1750-es évek) található; ugyanez megvan a Jankovich-féle énekeskönyvben (1789) is, sőt „A paraszt ember keserves éneke” címmel ponyván is megjelent (1790). A felsoroló jellegű vers a hadiadót (porció) és a katonai előfogat (forspont)-kötelezettséget teszi felelőssé a jobbágyok elszegényedéséért (– Vagyon hazánkban két gonosz ember: A Portio Pál, nagy Forspont Péter; – Portio torkon vere bennünket, Kívánja végre minden pénzünket…), s végül a megszemélyesített ellenség elleni kuruc szellemű felkelésre buzdít (– Fogjuk meg, koma, azt a portiót!…). Rokon típus a Jankovich-nál megőrzött „Parasztének”, melyben új, részletesen felsorolt sérelmek kapnak helyet (– Szántani, vetni, nyárban aratni, urak jószágát betakarni, karácsony fáját bőven hordani, soha végi nincs, annyit dolgozni!…); tudatosan állítja szembe a gazdagságot–szegénységet (– Valaki hol van, csak mind tőlünk vár, ha bár övé is a pozsonyi vár…) és társadalmi átalakulást sürget (– Bárcsak a kocka egyszer fordulna, hogy az urakból polgárt csinálna!…). Még osztálytudatosabb és egyben maradandóbb is a Dubinszky Mátyás-féle énekeskönyvbe (1787) bemásolt úrellenes panaszdal (– Nincs boldogtalanabb a paraszt embernél, Mert nyomorúsága nagyobb a tengernél!…), mely a robot, dézsma és egyéb földesúri terhek elleni nyílt lázadás (– Egész nap dolgozik, ingyen fáradozik…). A porcióének bekerült népköltési gyűjteménybe (Erdélyi János: Népdalok és mondák, I. 283.); dallamcsere révén lakodalmi menetdallá vált stb. Bartók Béla megzenésítette, majd Kodály Zoltán iktatta be Czinka Panna c. dalművébe (1948) új dallammal. – Már Dubinszkynál is megfigyelhető a hamis parasztidill egy fajta jelentkezése, amely az eredeti szöveg visszájára fordításából (– Nincsen szerencsésebb a parasztembernél…) ered és párhuzamosan végigkíséri a mintául vett előkép alakulását. – Irod. Eckhardt Sándor: Parasztsors a régi magyar költészetben. – A „porció” nóta (Irod. tört., 1951); Kálmány Lajos: Történeti énekek és katonadalok (Bp., 1952); Strobach, Hermann: Bauernklagen (Berlin, 1964).