presbitérium

a prot. egyházközség lelkészből és világi képviselőkből álló vezető testülete. Nevezték még a ref.-ok egyháztanácsnak, egyházi elöljáróságnak, consistoriumnak. Az ev.-oknál konvent a neve. A presbitereket és a presbitérium világi vezetőjét, a → kurátort (gondnokot) a gyülekezet tagjai választják tekintélyes, idősebb egyháztag férfiak közül. Falusi és mezővárosi közösségekben a presbiterek elsősorban a módosabb gazdák és középparasztok közül kerültek ki. 1612-től Pápáról ismeretes az első olyan ref. presbitérium, amely kegyes életű és legjobb erkölcsű nemesrendű és katona-egyháztagokból álló testület, de még nem tiszte az egyházközség vezetése, csupán genfi (Kálvin-i) mintára az egyháztagok, köztük a lelkész vallásgyakorlatára, erkölcsére, köznapi életére felügyel. Az egyházközség anyagi természetű ügyeit és igazgatását az illető helység világi vezető testülete (magisztrátus, tanács, elöljáróság, nemesi gyűlés) látta el. Az ellenreformáció előrehaladása során, ahol a prot.-ok kisebbségbe kerültek, ill. ahol a világi hatóság nem volt prot. vallású, továbbá puritán presbiteriánus hatásra fokozatosan kialakultak a gyülekezeti önkormányzattal foglalkozó presbitériumok. Különösen a 18. sz.-ban gyarapodott a számuk. Már nemcsak kinevezett, ill. hivatalból köteles tagokat (kurátor, esküdtek, egyházfiak, nemesemberek), hanem választott jobbágyokat is találunk a presbiterek között. A tisztán vagy többségben prot. vallású helységekben az állami és egyházi igazgatás szétválása (az 1780-as évektől) gyorsította meg a presbitériumok alakulását. Legkésőbb a tiszáninneni (ÉK-Mo.) és az erdélyi ref. egyházkerületekben váltak általánossá (1850–60-as évek) és szűnt meg önkiegészítő testületi jellegük. Különösen a kisebb prot. falvakban még a 20. sz. első felében is gyakran azonos tagokból állt a falusi elöljáróság és a presbitérium, gyűléseiket is közösen tartották. – Templomozás előtt a presbitérium tagjai a parókián vagy a templom előtt gyülekeznek és a lelkész vezetésével vonulnak be az istentiszteletre. Nagyobb helységek templomaiban külön kijelölt padjaik, székeik vannak. Szerepük volt az egyházi bíráskodásban is (→ eklézsiakövetés), amely részvételükkel történt. – Irod. Révész Kálmán: A presbyterium legelső nyomai hazai ref. egyházunkban (Prot. Szle, 1892); Pokoly József: Az első magyar ref. presbyterium keletkezése és szervezete (Prot. Szle, 1901); Zoványi Jenő: Puritánus mozgalmak a magyar ref. egyházban (Bp., 1911).