nyári jászol

lábakon álló, továbbhelyezhető, állatok etetésére szolgáló berendezés. A deszkából készített, hosszúkás vályúformát nyaranta falubeli vagy tanyai udvarokra állítják ki. Emellé kötik munka után, rendszerint éjjelre az igásállatokat, az ökröket, lovakat, valamint a nappalokon a legelőn tartózkodó fejősteheneket. A nyári jászol vagy a szabadban fa alatt áll, vagy föléje lábakon álló ún. nyári állást (→ akol, → állás) készítenek. A nyári jászol általánosan ismert. (→ még: jászol) – Irod. Tálasi István: A Kiskunság népi állattartása (Bp., 1936); Hofer Tamás: Hordozható szélfogó és kerekjászol rekonstrukciója Hajdúböszörményben (Népr. Ért., 1956); Vajkai Aurél: Szentgál. Egy bakonyi falu néprajza (Bpl., 1959); Hofer Tamás: Kerekes nyári jászol Dunapatajról (Népr. Ért., 1964).

Nyári jászol (Átány, Heves m., 1950-es évek)