állás, nyári állás

állatok részére készült fal nélküli, gerendákon álló tetőzet. Jobbára szarvasmarhákat vagy lovakat helyeztek el alatta, védelmet nyújtott a csapadék és részben a szél ellen. Az állás alatt rendszerint → jászol is állt. Az építményt már a 15. sz.-tól említik a források. Eredetileg szerepet játszott a téli elhelyezésben (→ telelő), a belterjes állattenyésztés terjedésével gazdasági udvarokban, tanyák mellett és nyári legelőkön áll, és az állatok nyári elhelyezését szolgálja. Funkciója hasonlóképpen alakult, mint az akolé és a színé. Állásnak mondják egyes területeken (pl. Kiskunság, Hortobágy) a legelőn az állatok megálló-, delelő- vagy hálóhelyét is. – Irod. Tálasi István: A Kiskunság népi állattartása (Bp., 1936); Balogh István: A jószág teleltetése Debrecen környékén (Déri Múz. Évkve, 1937); Szabadfalvi József: Az extenzív állattenyésztés Magyarországon (Debrecen, 1970).

Nyári állás (Bánk, Debrecen, 1935)

Magyar marha az álláson (Hortobágy)