rác vejsze

két szárnylészás → vejsze-típus, melynél a V alakban elhelyezett lészák egy irányból terelik a halakat a vese alakú kürtőbe. Rendszerint több rác vejszét kapcsolnak egybe: a vizet teljes szélességében zegzugosan felállított fallal rekesztik el, s a csúcsokba egy-egy kürtőt állítanak; két szomszédos kürtő lészája tehát azonos. Az ilyen felállításnál a kürtők bejárata ellentett állású, így a vejszesor mindkét irányból érkező halak fogására alkalmas. A rác vejsze típusjelölést Herman Ottó alkalmazta; Mo. szerb és román lakta területeit mondotta elterjedési területének. A rác vejsze altípusa a Herman által önálló típusnak jellemzett beregi vejsze, amelynek két szárnylészája nem V alakban, hanem a kürtő szimmetriatengelyére merőlegesen, egyenes irányban helyezkedik el. Ha a kürtőket megsokszorozzák, nem a lészát törik meg zegzugosan, hanem a kürtő bejáratát fordítják más irányba. Mind a rác vejszéről, mind a beregi vejszének nevezett altípusról kevés újabb adattal rendelkezünk. Csak további kutatások dönthetik el, hogy a rác vejsze a szlávokhoz kapcsolható-e, mint azt Herman Ottó gyűjtési tapasztalatok alapján hangoztatta. Az ugor kori „eredet” – melyet Jankó János valószínűsített – nem lehet helytálló, hiszen ilyen egyszerű vejszeformák mindenütt, ahol a vejszés halászat ismert, előfordulnak. – Irod. Herman Ottó: A magyar halászat könyve (I–II., Bp., 1887–88); Jankó János: A magyar halászat eredete (Bp.–Leipzig, 1900); Szabó Kálmán: A kecskeméti Múzeum halászati gyűjteménye (Népr. Ért., 1937).