rántás

zsiradékban pirított liszt, ami folyadéktartalmú főtt ételek (leves, főzelék, mártás) sűrítésére szolgál. Az ilyen rántás a magyar konyhán viszonylag új, a liszttel való sűrítés régi módja a → habarás. A rántás alkalmazását szakácskönyvek (Sárospataki, Simai) a 18. sz. második felétől jelzik. Korábban úri konyhákon igen gyakori volt – nálunk és Európa-szerte – a leveknek kenyérrel való sűrítése. Innen származik a már elavult leveskenyér szóösszetétel. A régi nyelvben a ránt, rántás szó sütési műveletet jelentett, a legkülönbözőbb élelmiszereknek – köztük vöröshagymának is – zsiradékban való megsütését, pirítását. Századunkra a szócsalád köznyelvi jelentésköre a népnyelvinél jobban beszűkült. Ezért önmagukban az ételnevek megtéveszthetnek a készítésmód tekintetében. A parasztételekbe kerülő rántás gyakran zsíron pirított hagyma liszt nélkül, amíg pl. az erdélyi rántott pityóka nem berántott főzelék, hanem zsírban, hagymás zsírban megforgatott főtt krumpli.