rázott

takarmányféle, amelyet széna és szalma elegyítésével nyernek. Neve a Duna–Tisza között vegyített, kevert takarmány, a magyar nyelvterület túlnyomó részén rázott. A 18. sz.-ban már elterjedt módja volt a zab, árpa, búza, ritkábban a rozs szalma takarmányként való hasznosításának. Az egymásra terített széna- és szalmarétegeket villával rázták össze. Sok helyütt kazalba rakás előtt készítették a rázottat, hogy „összeéredjen” a kétfajta eleség. – Irod. Tálasi István: A Kiskunság népi állattartása (Bp., 1936); Pais Sándor: A becsvölgyi gazdálkodás (Népr. Közl., 1964).