remete és angyal, a

→ legendamese. Cselekménye: a sorsa (az isteni igazságszolgáltatás) ellen zúgolódó ember világgá megy. Egy ember útitársul szegődik melléje, aki útjuk során igazságtalan cselekedetek sorozatát követi el: szíves házigazdájától ellopja aranypoharát, odaajándékozza a rosszlelkű szállásadónak, a harmadik vendégszerető házigazda fiát (szolgáját) megöli. Az útitárs felfedi kilétét: ő Isten angyala (vagy más rendkívüli lény) s megmagyarázza tetteit: az aranypoharat azért hozta el, hogy a gazdája le ne részegedjék, a fukarnak azért adta, hogy igya el minden vagyonát, a fiút (szolgát) azért ölte meg, mert éppen rossz útra indult, gazember vált volna belőle. Az ember leszűri a tanulságot, belenyugszik sorsába (AaTh 759, BN 759). – Egyike a legnépszerűbb középkori eredetű példáknak: az isteni igazságszolgáltatásba való belenyugvás eszméjének tanítására olykor még napjainkban is elhangzik a szószékről. Számos rokon típusa van: ezek valamennyien Isten (Jézus Krisztus) paradox, meghökkentő tetteit magyarázzák és az összefüggések felfedésével érthetővé, sőt igazságossá teszik. (Vö. rest legény, dolgos lány; BN 769*; Krisztus és a feláldozott gyermek; BN 753 1* stb.) A mese eredete keleti, zsidó és arab legendákig nyúlik vissza. A középkor nevezetesebb példagyűjteményeiben (Jacques de Vitry, Scala coeli, Speculum exemplorum, Vitae Patrum, Gesta Romanorum stb.) is megtalálható. Innen a prédikátorok útján Európa minden népéhez eljutott, nagyjából egységes formában: változatosság csupán az angyal tetteiben van. Nálunk Temesvári Pelbárt és Laskai Osvát példagyűjteményeiben, a Debreceni- és Érsekújvári-kódexben is olvasható. Haller János Gesta-fordítása vetette meg alapját népszerűségének, bár a kutatások kimutatták, hogy a népi változatok nem egyenesen innen erednek. Első népmesei változata 1882-ből való, máig tizenkét szöveg került elő. – Irod. Orbán Balázs–Benedek Elek–Sebesi Jób: Székelyföldi gyűjtés (MNGy, III., Bp., 1882); Binder Jenő: A zarándok és Isten angyala (Ethn., 1893); Katona Lajos: A remete és angyal (Ethn., 1900); Turóczi-Trostler József: Históriák és mesés fabulák (Gyoma, 1939); Dégh Linda: Kakasdi népmesék (UMNGy, VIII., Bp., 1955); Schwartzbaum, H.: The Jewish and Moslem Versions of Some Theodicy Legende (Fabula, 1969).