rév

vízparti pont, ahová az utak befutnak, hogy folytatódjanak a túlparton. Vannak folyami, tavi, sőt tengeri révek. Hazánkban a feudalizmusban a réveket, a révjogot, helyi, községi, földesúri és országos törvények szabályozták. A réveken való átkelésért révpénzt, révvámot vagy kompdíjat kellett és kell fizetni. Nagy forgalmú országutakon ez tekintélyes bevételt jelentett, kivált ha a révnek vámszedési és árumegállító joga is volt. Ezért az ilyen révek kincstári kezelésben voltak. A nagy forgalmú réveket olykor királyi adományként bírták földesurak vagy egyházak, káptalanok stb., néha bérbe is adta azokat a kincstár. A kisebb forgalmú révek a községek tulajdonai voltak, azok is tartották fenn azokat, ellátták révházzal és → révészekkel, mindenekelőtt pedig → komppal.