nyereg alatt puhított hús

a ló- és egyéb húsok fogyasztásához kapcsolódott tévhit, amelyet Ny-európai írók az eurázsiai sztyeppén élő, ill. a népvándorlás hullámaiban onnan nyugatra sodródott különböző népek barbár életmódjának jellemzésére egymástól átvéve használnak. A motívumban a megvetett táplálék kezdetben a nyers hús és a nyereg alatt puhított nyers hús között variálódik. Magát a közhelymotívumot a filológusok Ammianus Marcellinus római történetírónak (i. sz. 4. sz.) a hunokról szóló leírására vezetik vissza, ahol nyeregről még nincs szó. A nyereg alatt puhított hús változat középkori krónikák és útleírások nyomán ekkor és az újkorban is meglehetősen elterjedt képzet a sztyeppi népek táplálékának jellegzetességeként az ún. művelt európai köztudatban. Ezzel szemben a sztyeppövezet állattartó népei nyers húst nem ettek, legfeljebb kivételesen. Az életmódjukat közelről ismerő, megbízható újkori, középkori és korábbi szerzők nyereg alatt puhított húst táplálékként egyáltalában nem említenek. A 19. sz.-ban európaiak, akik a nyereg alatt puhított hús evéséről elterjedt állítást ismerték, többször igyekeztek annak valóságtartalmát a helyszínen ellenőrizni. A tévhitnek bizonyult közhely alapját egy igen elterjedt állatgyógyítási, sebkezelési eljrásban látták. Ha a nyereg a ló hátát sebesre feltörte, felnyergelés előtt a sebre vékony, megsózott nyers hússzeletet tapasztottak, hogy a sebbe férgek ne telepedjenek és gyorsabban hegedjen. Ezt a hústapaszt aztán eldobták, semmi esetre sem ették meg. Más célból húst a ló nyerge alá nem tettek. – A középkori nyugati leíró források a Kárpát-medencében letelepedő magyarok életmódját többnyire a hunokra vonatkozó korábbi latin leírások átvételével, csak kivételesen közvetlen tapasztalat alapján jellemzik. Az első forráscsoportban előfordul a nyershúsevés (Regino, 889), a nyereg alatt puhított hús fogyasztását azonban magyarokról a fennmaradt művek egyáltalán nem említik. Amikor a magyar etnogenezis vizsgálata során a honfoglaló magyarság kultúrájának sztyeppi, törökös rétege idehaza előtérbe került, történészeink úgy érezték, világszerte elterjedt rólunk is a nyereg alatt puhított hús evésének megbélyegző tévhite. Századunk elején hazai történeti munkák hevesen védelmezték e vád ellen a honfoglalókat. Feltételezik, hogy elveszett középkori nyugati krónika kifejezetten a nyereg alatt puhított hús fogyasztásának motívumát is átültette a magyarokra. – Irod. Solymossy Sándor: A nyereg alatt puhított hús mendemondája (Ethn., 1921); Alföldi András: A nyereg alatt puhított hús históriájához (Ethn., 1944).