Róheim Géza (Bp., 1891–New York, 1953)

néprajzkutató, pszichoanalitikus. A lipcsei, berlini és bp.-i egy.-en tanult, Bp.-en doktorált földrajzból. Az MNM Néprajzi osztályán dolgozott. 1921-ben Freud-díjjal tüntették ki. 1928–31 között néprajzi terepmunkát végzett Francia-Szomáliában, Közép-Ausztráliában, Melanéziában és a juma indiánok között (Arizona). Kivándorolt az Egyesült Államokba, ahol 1938–39-ben a worcesteri állami kórházban vállalt állást. 1939-től pszichiátriai magánpraxist folytatott New Yorkban. 1947-ben a navaho indiánok közt végzett terepmunkát. A magyar néphit mindmáig legátfogóbb vizsgálatát végezte el. A történeti, etnikus rétegek különválasztásán túlmenően kísérletet tett a magyar néphit, majd az osztály nélküli társadalmak vallásos jelenségeinek pszichoanalitikus magyarázatára. A pszichoanalitikus etnológia nemzetközileg kiemelkedő alakja. – F. m. A varázserő fogalmának eredete (Bp., 1917); Magyar néphit és népszokások (Bp., 1925); Australian Totemism (London, 1925); Mondmythologie und Mondreligion (Leipzig–Wien–Zürich, 1927); Animism, Magic and the Divine King (London, 1930); A csurunga népe (Bp., 1932); Psychoanalysis and Anthropology (New York, 1950); Hungarian and Vogul Mythology (New York, 1954). – Irod. Devereux, G.: G. R. 1891–1953 (American Anthropologist, 1953); Verebélyi Kincső: R. G. (Ethn., 1977).

Róheim Géza