ülőtőke, ülőtuskó

TARTALOM

ümögbáttya

ültetőfa

a palánták, magvak, gumók ültetésének eszköze. Egyéb elnevezései: ültetőbot, furu, furkó, furdancs (Alföld), cuca (Dunántúl), szurkáló (Mezőkövesd). Több formája van, amely aszerint alakul, milyen célt szolgál. A legáltalánosabb a palántaültető, amely kicsi, nyitott „L” alakú eszköz; rövid szára a fogantyú, a hosszabb, a hegyes a szúrója. E szerszámmal ültetik a házi kertekben és – nagyarányú zöldségtermesztés esetén – a szántóföldön is a palántát, a már előzőleg ekével, boronával jól előkészített földbe. Némely intenzív zöldségtermesztő helyen (pl. Duna mente) kifejlődött az ültetőfának nagyobb, karószerű változata is, melynek szárán alul kb. 1/3-án tapodót is szereltek, hogy a lyukkészítést lábbal is segítsék. E nagyobb ültetőkkel azonban már nem egyetlen ember végezte az ültetést, hanem a munka megoszlott: az egyik csak a lyukakat készítette, a másik vitte a palántát, és a lyukba kézzel ültette. Hasonlóképpen nagyobb méretű, karószerű a kukorica-, bab- és krumpliültető. Jellemző rájuk, hogy fejük bunkós, mely lefele hegyesedő. Funkciójuknak megfelelően formájuk változatos. A krumpliültető feje általában kúp alakú, vagy ha csíráztatott krumpli részére készült, a hengeres fej felső részén perem is van, miáltal az ültetés egyenletes mélységbe biztosítható. A kukoricaültető feje lapos, alul széles éllel, hogy a magvak szétszórva, s ne egy helyre kerüljenek a földbe. Van viszont a kukoricaültetőknek is olyan változatuk, melynek vége hegyes, sőt a szárán tapodó és fent fogantyúja is van, hogy nagyobb erővel szúrhassanak. Ezek az eszközök, a szurkálók, a csalamádé ültetésére szolgáltak, mégpedig kemény, szántatlan talajon, főleg szabadon maradt udvarszéleken. Ültetéskor a szúrt lyukba egy-egy szemet dobtak, s vagy betaposták, vagy kalapáccsal verték be, hogy a tyúkok ki ne kaparják. A babültető vége viszont tompa, mivel a babnak nem jó, ha mélyre ültetik. Ez utóbbi szerszámmal általában egy-egy ember dolgozott: jobb kézzel az ültetőfát tartotta, s a földbe lyukat ütött, míg ballal a lyukba szemet pergetett, melyet aztán lábával betiport. – Az ültetőfa a legegyszerűbb és legrégibb talajművelő eszközök egyike. Kialakulása egyidős a termelő gazdálkodás megindulásával, sőt elődje, a hegyes bot a gyűjtögetőknek is fontos szerszáma és fegyvere. Az ültetőfa tulajdonképpen ez időtől töretlenül segítette a földművelő emberiséget, csak időközben szerepe megváltozott: az ásó, majd az eke felfedezésével szerepe másod-, sőt harmadsorba szorult. Ma már ritka, hogy kemény talajt csak ezzel törnek, lazítanak fel ültetéshez. Többnyire a már megszántott és előkészített földben a palánták vagy magvak földbe juttatására használják. (→ még: ásóbot) – Irod. Balassa Iván: A magyar kukorica (Bp., 1960); Takács Lajos: Ültetőfák Magyarországon (Ethn., 1963).