ásó

TARTALOM

ásó, kapa választja el őket

ásóbot

a gyűjtögető tevékenység során ehető gyökerek, gumók, poszméhek (lat. Bombus-species) odvának kiásására szolgáló, laposra faragott végű botocska, ásószerű eszköz. A magyarok körében csak alkalmilag készül (Erdély, Szatmár, Göcsej), de a fehéroroszoknál, észteknél, baskíroknál, altáji tatároknál különböző formában és rendszeresen használatos. A Magyar Simplicissimus (1683) a Magas-Tátrából ásócskában végződő zergeszarvas botot említ, amelylyel gyógynövények gumóit ássák ki. A zergeszarv kapaszkodásra is szolgál. Fejlettebb ásóbotnak felelnek meg a Kalotaszegen, Tokaj vidékén még a múlt század végén használatos, féloldali lépővel készült, vaspapucscsal pántolt aszimmetrikus ásók, amelyek Angliában kb. 1000 körül már ismertek voltak, s a szerbeknél, románoknál napjainkban is előfordulnak. A pántolt ásókat azonban nem német telepesek honosították meg Közép-Európában, mint L. Schmidt véli. Itt már a La Tène-korban használtak ilyen munkaeszközöket. Az ásóbotnak a természeti népek gyűjtögető tevékenysége során van nagy jelentősége, akik különböző formáját a föld fellazítására, feltörésére, ültetésre is használják. A pre-columbian D-Amerika indiánjai csak ásóbottal művelték a földet. A néprajzi irodalom jellegzetes ásóbotként tartja számon a busmanok kőgyűrű nehezékkel ellátott ásóbotját. Hasonló kőgyűrűk É- és K-afrikai prehisztorikus (Capsien-, Smithfield-kultúra) leletekben is előfordulnak, valószínű, hogy ásóbotok maradványai és a busmanok északról délre irányult vándorútját jelzik. Az ásóbotok fejlett formája a baszk kétágú laya, az ír láidh és a skót caschrom, amelyek talajművelésre szolgálnak. (→ még: ültetőfa) – Irod. Leser P.: Bodenbaugeräte mit Stelztritt (Ethnologica, Bd. III., Köln, 1927); Gunda Béla: Sammelwirtschaft bei den Ungarn (Ungarische Jahrbücher, Bd. 18. Berlin, 1938); Gunda Béla: Plant Gathering in the Economic Life of Eurasia (Southwestern Journal of Anthropology, Vol. 5., Albuquerque, 1949); Gailey, A.–Fenton, A.: The Spade in Northern and Atlantic Europe (Belfast, 1970).