vakkémény

TARTALOM

vakszűr

vakolat

mész, homok vagy folyami kavics keverékéből kialakított habarcs, malter. A 19. sz. második felétől a paraszti építőkultúrában egyre elterjedtebben használták a lakóépületek, majd gazdasági épületek falazatainak bevonására. A mészvakolat készítése nem feltétlenül kapcsolódott igényesebb falazati anyagok, pl. kő vagy tégla alkalmazásához. A földfalazatú házaknál éppúgy élhettek vele, mint a nyerstégla, vályog vagy fagerenda vázas zsilipeléses falak vagy barna boronatechnika esetében. Különösen, amikor a vakolathímes díszítés elterjedésnek indult, bizonyos mértékig státus-szimbólummá is vált a vakolat alkalmazása. A hagyományos vagy kifejezetten archaikus falanyagok burkolását is elvégeztették a kőművesekkel. – Mezővárosokban, polgárias fejlődésű falvakban, ha kedvező nyersanyagellátásnak örvendhettek, már a 18. sz. vége felé gyakran építtettek mészhabarcsos vakolatú házakat. Ahol a helyi vagy cserekereskedelem révén paraszti mészégető specialisták segítségével kellő mennyiségű mészhez juthattak, a 19. sz. első felében is jelentékenyebb számban készültek vakolt épületek, sőt évszámmal megjelölt, díszített homlokzatok maradtak fenn. A jobbágyfelszabadítás, a vasúthálózat kiépülésével kibontakozó polgárosodás építészeti kifejezőivé országszerte a vakolat architektúrával díszített, tagolt felületű házak váltak. A vakolat-architektúra a késő barokk, copf, klasszicista, romantikus, eklektikus építészeti stílusok formakincséből valósággal folklorizálódott népművészeti jellegűvé vált. Mezővárosi, falusi kismestereink kezén, gyakran sok évtizedes késéssel jelentek meg az egyes díszítőelemek, s gyakran több stílus jegyei sajátságosan összeötvöződtek, egybeolvadtak. A vakolattechnika s díszítmény világa a paraszti igényekhez igazodott, népivé vált, de mindvégig ipari szolgáltatáshoz kötődött. Archaikusabb vidékeken századunk húszas, harmincas, esetleg negyvenes éveiig divatos volt a vakolat-architektúra alkalmazása. – Kisvárosaink paraszti negyedeiben viszont az I. világháború után már folklorisztikus építészeti ízlés és igény nélkül építkeztek. Központi fejlődésben levő területeink falvaiban már ezzel párhuzamosan kibontakozott az ún. „pallér ízlés” elterjedése, amely később az építkezés hagyományos rendjének teljes feladásában a vakolattechnikát is alapjaiban változtatta meg. Még a II. világháború előtt megindult a fröcskölt vakolatú vagy dörzsölt vakolatok, nemes vakolatok elterjedése. Bár az 1880-as, 90-es évektől kezdve vakolatok között növekvőben voltak a meszeletlen, cementes besimításúak, az 1950-es évek végéig a vakolt lakóházak nagy többsége s a vakolat-architektúrával épült lakások hagyományos típusai is mind → meszeléssel készültek. A vakolás speciális típusait tették lehetővé kedvező nyersanyag előfordulása esetén a murvával és folyami kaviccsal kevert habarcsok. Különféle kombinációikat a meszelés technikájával is árnyalva alkalmazták.