Vámbéry Ármin (Dunaszerdahely, 1832Bp., 1913) | TARTALOM | Vámos Ferenc (Szeged, 1895Bp., 1969) |
Vámfalu (v. Szatmár m.) a felső-tiszai stíluscsoport egyik központja volt. Nagy mennyiségben készített edényeiből szinte csak → tányér maradt ránk. Fazekasai elsősorban a gör. kat. lakosság igényeit elégítették ki. A tányérok alapszíne mindig fehér. A díszítmény színe zöld, melyet sötétbarna kontúr vesz körül. A díszítmény motívumai erősen stilizált növényi és geometrikus elemekből állanak. Ritkábbak az állat- és emberalakos díszítmények. Két kompozíciós rendszer szerint díszítettek a tányérok: 1. az átlósan négy részre osztott felületen helyezik el a díszítmény elemeit, 2. a díszítmény szimmetrikus elrendezése a domináló. A vámfalui kerámia a 16. sz.-i magyar ólommázas kerámia hagyományait őrizte meg. A díszítés eszköze az → íróka. Irod. Bănăţeanu, T.: Ceramica populară din Ţara Oaşului (Bucureşti, 1958); Soproni Olivér: Bizánci hatások a felső-tiszai kerámiában (Népr. Ért., 1959); Kresz Mária: Magyar népi cserépedények kiállítása a Néprajzi Múzeumban (Népr. Ért., 1961); Domanovszky György: Magyar népi kerámia (Bp., 1968).