Venczel József (Csíkszereda, 1913–Kolozsvár, 1972)

szociológus, a néprajzzal szorosan eggyé forró erdélyi magyar társadalomkutatás úttörő jellegű művelője. Iskoláit Csíkszeredán és a kolozsvári egy. jogi karán végezte. 1937-tól az Erdélyi Magyar Gazdasági Egylet, 1941-től az Erdélyi Tudományos Intézet munkatársa. 1946–49 között egy.-i tanár és főlevéltáros. 1969-től haláláig a Babes–Bolyai Egy. tudományos kutatója volt. Alapos néprajzi, szociológiai, statisztikai tudással megírt dolgozataival, szervező munkájával (pl. a bálványosváraljai kutatások) jelentős szerepe volt a két világháború közötti önismeretre törekvő erdélyi társadalomkutatásban, majd a hatvanas években az újra fellendülő erdélyi szociológiában. A falukutatás módszertani kérdéseivel és a demográfiai változásokkal foglalkozó tanulmányai és cikkei a romániai és mo.-i sajtóban jelentek meg. – F. m. A falumunka és az erdélyi falumunkamozgalom (Kolozsvár, 1935); Öt oltmenti székely község népmozgalma (Kolozsvár, 1937); A falukutatás módszertanának vázlata (Kolozsvár, 1941); Az önismeret utján. Tanulmányok az erdélyi társadalomkutatás köréből (Bukarest, 1980).

Venczel József