veremól

a baromfiak földbe mélyített hálóhelye, az udvarban lejtősen, mintegy 0,5–1 m mélyre ásott, négyszögletes üreg. Falát vesszőfonással, karókkal, kővel, ritkábban vályoggal vagy téglával rögzítették, gyakran tapasztották és kimeszelték. Föléje rudakból, karókból sátor formájú, szalmával, náddal és sárral fedett tetőt készítettek, amely általában hátrafelé a talajba simult. A veremól elejét bedeszkázták vagy vesszővel fonták be és kis deszka ajtóval látták el. A veremólat elsősorban azokon a területeken alkalmazták, ahol korábban gabonásvermet is készítettek: az Alföldön, főleg a Tisza mentén, továbbá a Dunántúl középső részén. – Irod. Vargha László: Boglyakemence alakú baromfiólak az Alföldön (Népr. Ért., 1940).