viola, ibolya

Eurázsia mérsékelt égövén honos, illatos dísznövény, melynek igen sok kerti változatát nevelték ki. A rózsa és a liliom mellett a középkori kertek legnépszerűbb virága, a középkorban a szerénység jelképe. Mindkét neve az ógörög ionból származik. A Mo.-on századok óta ismert vadon és félvadon kertekben élő faj (lat. Viola odorata) neve a 18. sz. végéig viola volt. Csak a 19. sz. első felében lett általánossá a köznyelvben az ibolya név. A viola pedig egészen más növénycsaládba tartozó virág neve maradt, a kerti violáé (lat. Matthiola incana). Virágénekekben és népdalokban gyakran előfordul asszonyok, lányok kedveskedő megszemélyesítéseként vagy a szeretett nő megszólításaként.