vonulás, lilázás, pilikézés

az → énekes gyermekjáték → sorjáték típusába tartozó csoport. A résztvevők oszlopot alkotnak és az elől álló irányába haladnak. A vonulás formái: a) Egyenes irányú vonulás. – b) Szabálytalan irányú kanyargás a vezető szándéka szerint. – c) Kanyargás kijelölt pontok körül. Ez lehet három pont, amelyet álló vagy guggoló kisebb gyermek vagy fa vagy bokor képvisel. A két szélsőt körülkerülik, a középsőt kikerülik, így kifli vagy félhold alakban haladnak, esetleg a sor eleje és vége összekapcsolódik. Több pontot, esetleg gyermeket is kerülhetnek csillagalakban. – d) vonulás arcsorban; több sor egymást előzve. Ezek a formák már a játék és népszokás határát képezik, résztvevői legtöbbször nagyobb lányok, akik a → böjti időszakban esténként az egész falut bejárják így énekelve. Gyakran változó a hozzá kapcsolódó dal is. Állandó játékdal pl. a „Hej, Pilike, táncolj”, a játékdal elején előforduló pilikétől kapta az efféle vonulás a pilikézés nevet is. „Ásom-vájom” (Győr-Sopron m.), „Le az utcán le-le-le” (Borsod m.), „Kivirágzott a diófa” (Zala m.). – Irod. Gyermekjátékok (A Magyar Népzene Tára, I., Bp., 1951); Bakos József: Mátyusföldi gyermekjátékok (UMNGy, VII., Bp., 1953).

Vonulás: 1. szabálytalan irányú kanyargás, 2. kanyargás három pont körül