vonyigó

a téli rakományból kisebb mennyiségű széna vagy szalma kitépésére alkalmas horog, kb. 1,5 méteres nyéllel. Neve a Dunántúlon és a Duna–Tisza közén vonyigó és számos alakváltozata; északon és a Tiszántúlon kampó, gamó, szénahúzó, szalmahúzó: a Körös vidékén gaggancs; Erdélyben horog. Fában gazdag vidékeken a vonyigó egyetlen természetes kampós fából készül. Leginkább körte-, galagonya- és somfa alkalmas e célra. Az Alföldön inkább a vasból készített vonyigó terjedt el (már a 18. sz.-ban is), amit köpűs, azaz üreges henger végével

fanyélre erősítettek fel. A vonyigó a → boglya kezeléséhez nélkülözhetetlen eszköz. A → kazalba rakott szénát, szalmát inkább → szénavágóval metszik. A vonyigó igen nagy múltú, de utóbb a kisparaszti gazdaságokba szoruló eszköz. – Irod. Borzsák Endre: A régi istállók élete és a jószág takarmányozása Pest megye északi falvaiban (Népr. Ért., 1936); Szabó Mátyás: A Körös és a Berettyó alsófolyása vidékének rétgazdálkodása (Népr. Közl., 1957).

Vonyigó (Keszegfalva, v. Komárom m.)